Csörgits Kinga: Gyere

Gyere, táncolj velem. Rád nézek. Finoman jelzek. Alig észrevehetően. Csupán egyetlen mozdulat. Hátat fordítok, úgy bontom ki a hajam. Tudom, már mögöttem állsz. Lopva érintenél. Körbevesz az élet. Ha elbújhatnál, engem is odarángatnál rejtekedre. Hogy letépd rólam az utolsó ruhadarabot is, ami köztünk csupán akadály. Így gyűrnél magad alá. Ringatni kezdem a csípőm. A hajamba markolsz… tépnéd. Ezek csupán konvenciók. Mert én nem csak érintelek. Beléd mélyesztem a körmöm és végigszántok a hátadon, hogy ne csak cirógasson. Hasítson. Szakítson. Üvölts! Akard, hogy akarjalak. Én mindig egyedül táncolok. Te csupán díszlet vagy. Gyönyörű. De csupán díszlet. A táncod azért kel életre, hogy engem istenivé és ellenállhatatlanná tegyen. Szolgálj hát! Úgysem lennél képes asszonyoddá tenni. Elviselhetetlen és szeszélyes vagyok. Veszélyes. Az életeddel játszol. Betörlek és kifosztalak. Ezért inkább csak táncolj velem. Akkor a legjobbat kapod belőlem. A legszelídebb nőstényként dorombolok, és a tenyeredbe simulok. De nem. Nem simogatásra vágyom. Nem. Amire én vágyom, annak nyoma marad. A lélek pedig pőre. Alulöltözött. Vágyja, sőt szomjazza önnön vereségét attól, aki legyőzi, igába hajtja őt. Táncoljunk hát. Tégy magadévá. Ahogy a hajadba túrok, magamba szippantom az illatod. Akarom, hogy akarj. Ha a táncparkettre lépek, minden az enyém. Te is az enyém vagy. És most azt akarom, hogy úgy táncolj velem, mintha az utolsó órád töltenéd ebben a világban. Szétfeszít az erő. Gyere és vedd el! Most! Az élet pedig csak figyel. Nem mer szólni. Ilyet nem szabad. Felnyitja a sötétséghez szokott szemeket. Már pedig én most táncolni fogok. Ez az írás pedig a tied. Kívánsz, igaz? Ilyen nőt nem veszünk nőül. Nem. Az ilyen nővel táncolunk. Mert egyetlen táncban minden benne van, amit a hétköznapok megölnek. Szoríts magadhoz! Lassan minden szétfolyik, elgurul. A világ szertefoszlik. Csak a tánc marad. A mozdulat marad. Az érzés marad. Ahhhhhhhhhhhhh! Ezért születtünk. Ezért az érzésért. A létezés erejéért. Minden más csupán körítés. Saláta és paradicsomkarika. A pillantásod éget. Üvöltesz, úgy kíséred minden lépésem. Amikor fölém hajolsz, hogy megtarts, beléd harapok. Újra fölüvöltesz. Nem. Nem jön még egy. Hasonló sem. Ott fogantam, ahová visszavágysz. Az imáid otthonomig repítenek. Ha magadévá teszel, bepillantást nyersz. Addig akarok forogni, amíg képtelen leszek megtartani magam. Állj mögöttem. A karjaidba vágyom. Tarts! Ölelj! Taszíts le! Alázz meg! Emelj fel! Hódolj be! Akkor bevégeztetett. Akkor elvégeztem a küldetésem. Akkor meghalhatok.