Molnár József: Szeretkező

Nézem a szeretkező csigákat,
hallom a szívük dobolását,
az ős-ritmusban táncot jár a lélek,
szerelmeket felidézve,
mely nem száll el, mint a
csillámló harmat;
árnyékban lebegő múltat látok,
gyermekkori karbidlámpa fényben,
jönnek bogarak, lepkék, lidércek,
nyomukban denevérek
tolják a hajnalt, ne is
jöjjön,
az éjszaka varázsa
költsön;
most pókháló-fényeket látok,
egy ablakból zuhanás az átok,
szélben a bokrok szoknyája
libben,
tüs-kéken megfeszül az
ingem,
látom a szeretkező fákat,
mögöttük fölém hajoló
hazámat,
nézem az alkony-rózsa tájat,
piheg a nap-szíve erősen,
álma simul tenyeremben,
nézek a toronyházas
égre,
csillognak a mennyország-
erkélyek,
látom egy repülő zúgását,
szivárvány-esték
hálóját,
hold-kagylók merülnek, mint
léptek
az árnyék-ingoványos
fényben…
Látom a csillag-
nevetések
graffiti rajzát
egy ölelésben.