Naransina: A fenyőfa alatt
(Под елхата...)
Boldognak rajzolsz –
a fehér, téli mesébe
porcukorból, fahéjas süteményből…
Pedig közben óvatosan a fa alá rejtőztem,
mert valamitől rettentően szomorú lettem.
Elaludtam a porhó-takaró alatt –
titokzatos kastélyról álmodtam
és távoli lónyerítést hallottam…
Tán valaki mégis keres?
Mivel nem kőből van – elárult a szívem,
és a szerelem ruhája fejezett be engem.
Megtalálsz-e majdan
az áfonya zúzmarás napján,
s töltesz-e forralt bort utána,
és bódítana-e a szegfűszeg illata?
Hajunkra hullanának lágyan a hópelyhek…
Csak nem te vagy a rózsát bűvölő kisherceg?
Рисуваш ме –
щастлива... в бяла зимна приказка,
от пудра захар и канелени сладкиши...
а всъщност, скрих се под елхата тихичко
и в мене всичко, всичко съкруши се...
Заспах под пресли снежни
и сънувах тайнствен замък;
дочувах кон да цвили ...
някой може би ме търси?
Издайно е сърцето ми, не е от камък
и роклята му влюбена, ще ме довърши.
Ще ме откриеш ли,
във ден на скрежни боровинки ,
за да налееш топло вино,
със ухание на карамфил?
Ще кацат меко по косите ни снежинки...
Дали си принцът, розата пленил?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése