Radnai István: Mítosz olimpia idején










harcoltunk s küzdünk
és van aki csal
balszerencse üldöz
vagy merevít téli fagy
feszítjük az íjat
és sarkantyúz az élet
régi társak hívnak
várjuk a véget

keleti volt szomszéd
olvad a tundra
megőrizte merszét
s lelkét a puszta
játszanak velünk izmai
s amit megőrzött
bár kínja mai

tundrán tocsog a tavasz
a sztyeppén nyargal a szél
köd üli meg a havat
s a folyók közét
ha visszanézünk Urálra
megremeg a tajga
felhők szilaj gulyára
legelni jár a napra

szarvasaink bőgnek
de károg a holló
sólymaink búcsút az égnek
sámán sem hódol
megnyugodtunk karszék
szilaj táltos lovunk
a képernyő alszik
álmot sem álmodunk

de az éji csendben
riad szél ajkán a kürt
leválik egy csempe
de hódítjuk az űrt
erősebbek a nagyvilágnál
feléled utolsó roham
sírunkon gaz és egy virágszál
megemelkedik a hant

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése