Radnai István: Halálos csendben

nyár közepén erdőket kerteket parkokat
járva néhány levél csörren lábad alatt

mint törött pohár vagy roppan tavalyi dió
társtalan felleg áll árnyéka sincs de jó

várni a végre végre záporozó esőt
csak álmodik veled a délelőtt
aztán megjön s bár ágastul vagy erős
rajtad érik a vers és száz gyümölcs

a koraérett beteg levelekkel
ösvényen ágyáson fekszel
olyan mint kórházban betegágy
vetélne a koraszülött vágy

az anyátlan mellre vágyik
az apátlan csalóka szobrot állít
kávéházi zsemléről álmodik az árva
töltőtollra fehér papírra várva

nem is esőt csak karácsonyi hóesést
kifutnak a sorok álmodni kevés