Radnai István: Lejárt a sercegő lemez

amikor elveszti rúgóit a test
s nem ketyeg többé az óra
felpezseg méhedben a rozsda
a túlvilágról csepegő ecet

megédesíteni a lomha kedvet
ideát még érzelmek sorsa
régiek szerint a sava-borsa
most a szöveteket oldja fel

mert hulladék a dög és ocsmány
bűzlik bomlik illúziótlan látvány
hiába minden nem az már ami volt

kézzel fogható lenne a lélek-pára
ma hervadó korhadt virágok párja
az életnek útjában van a holt