Kolumbán Jenő: Emlék



Furcsán édes a te nyelved
ahogyan nyelvemmel táncol,
simogatásra kész kezem
a ruhád alatt viháncol.

Majd lassan dőlünk az ágyra,
a bőrödet érintem, selymes.
Simító tenyerem alatt
a két melled engedelmes.

Ajkam mohó, éhes vándor
már forró útjára indul,
te a szemed hunyod némán,
az én szívem ver bolondul.

Illatod beszívja orrom,
ízedet érzi a nyelvem,
és testemmel arra kérlek
fogadj be magadba engem.


Kép: Krausz Margit Emlék című alkotása



3 megjegyzés :

  1. Ke4dves Jenő.
    Frappáns, őszinte emberi történet, remekül megírva.
    Nagyon tetszett.
    Gratulálok.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Emlék, és nem is kis emlék, hiszen megmaradt, verset is ihletett. Adózzunk bólogatással a megmentett múltnak! :)

    VálaszTörlés
  3. Szívhez szóló emlék, s talán szeretnéd is, ha nem csak az volna. Tetszett. :)

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.