Hevesi Éva: Születésnapi gondolatok

Most még
őszintén ragaszkodom:
az üde hajnalok harmatához,
elbódítanak a virágok,
megbűvölnek a csillagok,
briliánsok a kavicsok,
kertemben hűs patak csobog,
csattognak a fecskeszárnyak
könnyeimen át is látlak,
a sírokon koszorúk nem zizegnek,
boldogan kacagnak a gyerekek.

Még dacolok az elmúlással.


Néha majd álmodom, hogy:
hajnali harmatban hempergek,
s balzsamosak a virágillatok,
a csillagok titkát kutatom,
de a kavicsok fénye már kopott,
míg a patak vizében gázolok,
s fölöttem fecskeszárny suhog,
záporoznak szememből a könnyek,
a sírokon koszorúk zizegnek,
nevetnek rajtam a gyerekek.


Még dacolnom kell az elmúlással.

Ha majd
dermeszt a hajnali harmat,
megbetegít a virágillat,
közömbösek a csillagok,
nem érdekelnek a kavicsok,
áporodott vizű lesz a patak,
elnémulnak a fecskeszárnyak,
a könnyeim mind kiapadnak,
benövi a gaz a temetőket,
a gyerekek kisírt szeműek:


már nem dacolok az elmúlással…