Az idő nem titoktartó,
vétkeinket rejtegeti,
ha faggatják, fel is fedi.
A titok mégis örök marad,
ha felfedik, már nem titok.
Minden embernek van titka,
akinek nincs, igen ritka:
fehér holló, piros macska,
aki látja, megcsodálja,
álmában még újra látja.
A haldokló nem viszi sírba,
megkönnyebbül, ha bevallja.
Veszélyes az államtitok,
ha kirobban, háborús ok.
Vétket meggyónják a papnak,
joga, feloldozást adhat,
ám senkinek el nem mondja,
erre kötelezi papi mivoltja.
Van orvosi titoktartás,
kíméletes tiszteletben tartás,
minden orvos esküszik rá,
így válik bizalomra méltóvá.
Elfeledett események, eredméyek,
utánuk tudósok keresgélnek.
Kíváncsi lénysok-sok ember,
addig kutat, míg a titok kiderül.
Zsarolni lehet a titkolót,
ha fontos volt, amit titkolt.
Találunk példákat erre
a mindennapi életben,
a klasszikus mesékben.
A titok fogalmát, hatását, felhasználhatóságát jártad körül, kedves Sarolta, kicsit leírón, bár rímekbe szedve. Az jutott eszembe, érdekesebb lehetett volna, ha prózaformában teszed ezt, egy-egy helyen színesebbé tevőn kibontva. :)
VálaszTörlésIgazad lehet, de prózát írni időigényes és nem is olvassák éppen ezért.
TörlésA titok lényege, hogy sejttető, nem kell kibontani, bár a krimik is azért érdekesek, mert a titok megfejtésébe bevonják az olvasót.
Az én versem inkább csak felsorolás - nem a teljesség igényével,
de nem vagyok művészi tehetséggel megáldott író, sem költő...
köszönöm a figyelmedet, hasznos volt