Kapolyi György: Mondta Vincent2

Na még szép, hogy mondom, mondta Vincent, megbotolva a fotel lábába, elhajítva a vizesüveget.
Nehézkesen felkecmergett a szőnyeg elázott mintázatáról, és meglepődve tapasztalta, mennyivel intenzívebbek a színek vizesen, mint szárazon. Na azért nem fogom máskor sem a szőnyeget locsolni, dohogta. Bizony, az ember könnyen megbotolhat bármiben, és mire feleszmél, már a földön találja magát. Az egyetlen, ami ebben a helyzetben megnyugtató, lejjebb esni már nincs hogy. Egyből kikerülsz a mások látóteréből, végre támad egy biztonságérzeted, amit azért nem kell lebecsülni.
Az ominózus állapot gerjeszt egy, s más kellemességet is. Lejjebb kerülni biztosan nem tudsz.
Nem kell megharcolni státusodért, mert senki nem óhajt elterülni helyetted. A viszonylag kevés kárörvendő mellett, többen fognak szánni, mint gondolod. Az emberek alapjában véve jók, főleg ha nem érdeke versenyezni. Téged meg garantáltan nem fog irigyelni senki. Hát, ha meggondolom, ez egy igen jó állapot. Jó, hogy nem gondol rá senki, mert többen feküdnének, mint állnának. Az meg hogy nézne ki. 

Aztán ha megütötted magad, hát tanulj meg elesni. Annak is megvan a maga technikája, az ötödik elesés, már artista szinten profira sikerül.
Még csodálókra is számíthatsz hosszú távon.
Ha meg már fekszel, nyújtózhatsz is egyet, nem kell a felállást elkapkodni. Nagyon tanulságos feküdni, majd meglátod. Egy más perspektívából látod a világot, igen tanulságos.
Alulnézetből minden más. Nem beszélve a csinos női járókelőkről. Bár ez olyasmi lehet, mint a nudista strand, a pár szép nő látványáért el kell viselned a megereszkedett, vén uszályok rémképeit, azt a gátlástalan kitárulkozást, ami nehéz álmaidban feltétlenül kísérni fog életed végéig.
Hát, ennek ez az ára. De mindenek ellenére megéri. Sajnos, csak közepes és rossz helyzetek adódnak az életben, így, a közepeseket át kell átminősíteni jónak, az egész nem több mint egy tollvonás, és minden rendben van.
Ez ilyen egyszerű. Nem kell semmiből nagyobb ügyet csinálni, mint amekkora. Már pedig nagy ügyek nincsenek, csak azért érezzük nagynak, mert velünk esik meg.
Mert két dolog lehetséges. Ha elbuksz, vagy fel tudsz állni, vagy nem. Ha felállsz, nincs miről beszélni, ha meg nem sikerül, akkor azért nincs.
Olyan ember meg nem létezik, aki nem nézte meg közelről a kavicsokat. Aki ezt mondja magáról, az hazudik. Aki meg nem tudott felállni, azzal meg úgysem találkozol.
Elbukni nem szégyen, legfeljebb kellemetlen, amivel nem dicsekszik senki, ha megesett vele.
Ez is valahol érthető. Egy valaha is elesettel nem szívesen kooperál senki.
Ha egy kutya egyszer harapott, többé nem szabad neki háttal állni.
Ezt én mondom a Vincent, aki már harapott, és meg is harapták.
Szóval, ha hasra esel, ne éld meg katasztrófának, mert nem az. Kászálódj talpra, töröld meg sáros orcádat, figyelj oda, nehogy valaki elgáncsoljon felállás közben, és menj tovább.
Végső fokon nem történt semmi, ami nem történhet meg emberrel.
Ami esetenként elkerülhetetlen, azzal nem kell foglalkozni. Úgysem tudsz rajta változtatni.
Az eséstechnikádat fejleszd. Ez az egyetlen, ami fontos, a többi nem tőled függ.
Csak fel a fejjel, de figyelj hova lépsz.
Mondta Vincent.  

Kép: Kapolyi György alkotása