Az örökös vágy hajhászása,
A test minden pozícióba való hajlása.
Ó, Kéj, Gyönyör, Mámor érzése!!
Neki a megtagadástól nincsen kérdése.
Amikor lüktet, pulzál a vér..
Belőled még enni kér!!
Test a testből, mámor a vízióból,
Vágy a sóhajból, mozdulat a „nézni jóból”.
Alsó ajkadba harap az érezni akarlak,
A játék címe; Szerezd meg magadnak!
Mezítelen bőröd, ahogy bőrömet éri,
Tested minden rezdülését a Kéj érti!
Szemembe nézel.. Látod?! Éget a tűz!
A Mámor minden lélegzetet egymásra fűz.
A Sóhajok gyöngysorára felcsatlakozik az elégedettség moraja.
Tested megremeg.. Ujjaid ajkamon elidőznek.. Szól a Kéj robaja.
Mélykút –Liget, 2016. május 22.
Kedves Mirtill, e verseddel most nem tudsz "motiválni", hogy az előzőhöz írt szavaddal éljek. Értékelem lendületedet, a közölni vágyó őszinteséget, csak az a baj, hogy nem gondoltad át eléggé, amit írtál. Kritikusabban kellene nézned az egyből feldobott sorokat, ahogy mondani szoktuk: szükség van az utómunkára. Például szavakat ismételsz, de ha feleslegesen, akkor csak rontja a verset, nem szólva arról, hogy szókincsedet illetően érhetne vád is. Kissé erőltetettnek hatnak a páros rímeid, s hogy egy szót kiragadjak, az a "felcsatlakozik" hogyan kerülhet ide?! Végül csak egyet még: "A játék címe" után kettőspont kellene, nemde, nyilván nem akartál elhatárolódni a folytatástól. - Remélem, érted, hogy segítő szándékkal írtam mindezt.
VálaszTörlésKedves Mirtill.
VálaszTörlésGábornak igaza van, és még "Szakmailag" is ül amit mond, bár ehhez Ő ért.
Amúgy jól írsz,így, az "Elvárások" is magasabbak.
gyuri
Építő jellegű kritika a legjobb, amit az ember kaphat!
Köszönöm szépen!
Igen, ez vagyok én. 
VálaszTörlésEgyébként, ez a versem nem is motiválás gyanánt íródott. A felcsatlakozni szó viszont igen is stimmel a "MIRIsta" vers lényege, hogy megismerd a szabadjára engedett, köznéphez szóló sorait!
Szokatlan, egyedi, egyetlen és utánozhatatlan Miri.
A kettőspontban, viszont egyetértek
Hálás vagyok a hozzászólásaitokért!
Örvendtem válaszodnak, s így tovább is fűzhetek még egy-két gondolatot. Értelek, de változatlanul azt mondom: egy alkotás nem lehet meg műgond, vagyis gondos utómunka nélkül. Ez nem ellentétes a szokatlansággal, az egyedi hanggal. Felvetem például: ha vessző van az első sor (s a hetedik stb.) végén, akkor miért kezded nagybetűsen a következőt? (Persze, mondhatod, a hagyományhoz való ilyen ragaszkodást sem zárhatja ki egyetlenséged. Csak - beláthatod - a mai olvasót zavarja némileg.)
TörlésAztán: mi volt szándékod az ötödik sorral? Merőben szokatlan, hogy nem egy, nem is hárompontos a zárás. Gondolható: figyelmetlenség; de az olvasó elmereng, ha olyan... És bár véli, még magad sem döntötted el, ki tudja, hajlik-e arra, hogy egyedi (újító!) jelzést lásson benne, még ha versedben többször is használod ezt. Kétpontos befejezés nincs "előírásilag".
A vers címéhez is javasolnék egy átgondolást. Ide a magam végeredményét írnám: Mélybenyomásos-vízió. (Amivel persze lehet vitázni, de ez az írásmód mégiscsak jobban segíti az olvasót.)
Mint válaszolod, nem motiválás gyanánt írtad a verset. Én sem arra gondoltam, hogy ösztökélned kellene bárkit is. Ellenben a hatás (!) nagyon is jót tesz velünk, ha sikerült verset olvasunk. Gondolom, műélvezőként ezzel te is így vagy, kedves Mirtill.
Majd megszokod az újító gondolatmenetemet!
VálaszTörlésHidd el, élvezni fogod!
Szeretettel olvastam versed: Mila
VálaszTörlésKedves Mila!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy Benned pozitív élményt hagyott!
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.