Az örökös vágy hajhászása,
A test minden pozícióba való hajlása.
Ó, Kéj, Gyönyör, Mámor érzése!!
Neki a megtagadástól nincsen kérdése.
Amikor lüktet, pulzál a vér..
Belőled még enni kér!!
Test a testből, mámor a vízióból,
Vágy a sóhajból, mozdulat a „nézni jóból”.
Alsó ajkadba harap az érezni akarlak,
A játék címe; Szerezd meg magadnak!
Mezítelen bőröd, ahogy bőrömet éri,
Tested minden rezdülését a Kéj érti!
Szemembe nézel.. Látod?! Éget a tűz!
A Mámor minden lélegzetet egymásra fűz.
A Sóhajok gyöngysorára felcsatlakozik az elégedettség moraja.
Tested megremeg.. Ujjaid ajkamon elidőznek.. Szól a Kéj robaja.
Mélykút –Liget, 2016. május 22.
Kedves Mirtill, e verseddel most nem tudsz "motiválni", hogy az előzőhöz írt szavaddal éljek. Értékelem lendületedet, a közölni vágyó őszinteséget, csak az a baj, hogy nem gondoltad át eléggé, amit írtál. Kritikusabban kellene nézned az egyből feldobott sorokat, ahogy mondani szoktuk: szükség van az utómunkára. Például szavakat ismételsz, de ha feleslegesen, akkor csak rontja a verset, nem szólva arról, hogy szókincsedet illetően érhetne vád is. Kissé erőltetettnek hatnak a páros rímeid, s hogy egy szót kiragadjak, az a "felcsatlakozik" hogyan kerülhet ide?! Végül csak egyet még: "A játék címe" után kettőspont kellene, nemde, nyilván nem akartál elhatárolódni a folytatástól. - Remélem, érted, hogy segítő szándékkal írtam mindezt.
VálaszTörlésKedves Mirtill.
VálaszTörlésGábornak igaza van, és még "Szakmailag" is ül amit mond, bár ehhez Ő ért.
Amúgy jól írsz,így, az "Elvárások" is magasabbak.
gyuri
Építő jellegű kritika a legjobb, amit az ember kaphat! :) Köszönöm szépen!
VálaszTörlésEgyébként, ez a versem nem is motiválás gyanánt íródott. A felcsatlakozni szó viszont igen is stimmel a "MIRIsta" vers lényege, hogy megismerd a szabadjára engedett, köznéphez szóló sorait! :) Igen, ez vagyok én.
Szokatlan, egyedi, egyetlen és utánozhatatlan Miri. :)
A kettőspontban, viszont egyetértek :)
Hálás vagyok a hozzászólásaitokért!
Örvendtem válaszodnak, s így tovább is fűzhetek még egy-két gondolatot. Értelek, de változatlanul azt mondom: egy alkotás nem lehet meg műgond, vagyis gondos utómunka nélkül. Ez nem ellentétes a szokatlansággal, az egyedi hanggal. Felvetem például: ha vessző van az első sor (s a hetedik stb.) végén, akkor miért kezded nagybetűsen a következőt? (Persze, mondhatod, a hagyományhoz való ilyen ragaszkodást sem zárhatja ki egyetlenséged. Csak - beláthatod - a mai olvasót zavarja némileg.)
TörlésAztán: mi volt szándékod az ötödik sorral? Merőben szokatlan, hogy nem egy, nem is hárompontos a zárás. Gondolható: figyelmetlenség; de az olvasó elmereng, ha olyan... És bár véli, még magad sem döntötted el, ki tudja, hajlik-e arra, hogy egyedi (újító!) jelzést lásson benne, még ha versedben többször is használod ezt. Kétpontos befejezés nincs "előírásilag".
A vers címéhez is javasolnék egy átgondolást. Ide a magam végeredményét írnám: Mélybenyomásos-vízió. (Amivel persze lehet vitázni, de ez az írásmód mégiscsak jobban segíti az olvasót.)
Mint válaszolod, nem motiválás gyanánt írtad a verset. Én sem arra gondoltam, hogy ösztökélned kellene bárkit is. Ellenben a hatás (!) nagyon is jót tesz velünk, ha sikerült verset olvasunk. Gondolom, műélvezőként ezzel te is így vagy, kedves Mirtill.
Majd megszokod az újító gondolatmenetemet! :)
VálaszTörlésHidd el, élvezni fogod!
Szeretettel olvastam versed: Mila
VálaszTörlésKedves Mila!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy Benned pozitív élményt hagyott! :)