Pedig dehogynem.
Bár titokban mindenki szereti magával ezt a tévhitet elhitetni, mert mindenkivel, de vele ez nem fordulhat elő. Ő vele is lesz valami, de elhessegeti még a gondolatát is. Vihogta a sellő, és továbbúszott, otthagyva a pontyot, akinek földbe gyökeredzett két nem létező lába. Hát, ez az Amália tiszta hülye- volt első gondolata, de ezek a sellők, szeretik elképeszteni az embert. Eszébe jutott a vén dagadt Hortenzia, aki legurult a lépcsőn, és a pihenőn úgy terült el, mint egy varangy. Olyan volt, mint egy keljfeljancsi, akinek a seggéből hiányzik az ólom.
Képtelen volt talpra billenni. Restellte, mikor ez a jelenet eszébe jutott, mert hiszen ez egy dráma, és mégis röhögnie kellett a felidézett emléken. Naná, hogy leesni akárki tud, de felesni! Az lenne valami.
Naná, naná, naná- harsogta bugyborékolva, nagyon tetszett neki a szó.
A nádból kiúszó sügérek fejcsóválva figyelték az eseményt. Szenilis az öreg, mondták egymásnak. Már bealgásodott az agya, ami amúgy sem lehetett valami sziporka. A múltkor is azzal hencegett, hogy bekapott egy lódarazsat, holott csak egy szürke kavics volt.
De ez mellékes, ha ő lódarázsnak élte meg, akkor az, az volt.
A lényeg az, hogy mit és minek él meg az ember- így a teknős.
De rohadtul okos vagy- mondták a mocsári teknősnek, biztos átkozottul büszkék voltak rád a szüleid, ha ugyan voltak. Hogyne lettek volna- morogta a teknős, olyan buták vagytok, hogy nem véletlenül hívnak titeket a horgászok szemét halnak. Hűha! Most azt hiszed sértő voltál. Pedig ha tudnád, ezért élünk.
Ránk nem tart igényt senki, ha kifognak, visszadobnak, és élünk tovább gondtalan.
Te meg itt éled le az életedet húszméternyi körzetben, és azt hiszed, ez az egész világ- röhögött a sügér.
Magad köré építed azt a miliőt,- ha érted a szót,- amiben mersz az iszapban turkálni, és bölcseket makogsz, mint egy vén bagoly. Hogy mit tehettél magaddal ,hogy így be tudtál csapódni, mint egy klozetajtó, azt nem tudom. Aztán ha elszólít a nagy Manitú, és megtalálnak, a teknődből csinálnak hamutartót.
Büszke vég, ezért érdemes volt élned.
A sügérek továbbviháncoltak, még mielőtt a mocsári felocsúdott volna elképedéséből.
A csendes napsütésben a szellők ringatták a náderdőt, messziről úgy hatott, mintha a fejüket csóválnák.
Bár titokban mindenki szereti magával ezt a tévhitet elhitetni, mert mindenkivel, de vele ez nem fordulhat elő. Ő vele is lesz valami, de elhessegeti még a gondolatát is. Vihogta a sellő, és továbbúszott, otthagyva a pontyot, akinek földbe gyökeredzett két nem létező lába. Hát, ez az Amália tiszta hülye- volt első gondolata, de ezek a sellők, szeretik elképeszteni az embert. Eszébe jutott a vén dagadt Hortenzia, aki legurult a lépcsőn, és a pihenőn úgy terült el, mint egy varangy. Olyan volt, mint egy keljfeljancsi, akinek a seggéből hiányzik az ólom.
Képtelen volt talpra billenni. Restellte, mikor ez a jelenet eszébe jutott, mert hiszen ez egy dráma, és mégis röhögnie kellett a felidézett emléken. Naná, hogy leesni akárki tud, de felesni! Az lenne valami.
Naná, naná, naná- harsogta bugyborékolva, nagyon tetszett neki a szó.
A nádból kiúszó sügérek fejcsóválva figyelték az eseményt. Szenilis az öreg, mondták egymásnak. Már bealgásodott az agya, ami amúgy sem lehetett valami sziporka. A múltkor is azzal hencegett, hogy bekapott egy lódarazsat, holott csak egy szürke kavics volt.
De ez mellékes, ha ő lódarázsnak élte meg, akkor az, az volt.
A lényeg az, hogy mit és minek él meg az ember- így a teknős.
De rohadtul okos vagy- mondták a mocsári teknősnek, biztos átkozottul büszkék voltak rád a szüleid, ha ugyan voltak. Hogyne lettek volna- morogta a teknős, olyan buták vagytok, hogy nem véletlenül hívnak titeket a horgászok szemét halnak. Hűha! Most azt hiszed sértő voltál. Pedig ha tudnád, ezért élünk.
Ránk nem tart igényt senki, ha kifognak, visszadobnak, és élünk tovább gondtalan.
Te meg itt éled le az életedet húszméternyi körzetben, és azt hiszed, ez az egész világ- röhögött a sügér.
Magad köré építed azt a miliőt,- ha érted a szót,- amiben mersz az iszapban turkálni, és bölcseket makogsz, mint egy vén bagoly. Hogy mit tehettél magaddal ,hogy így be tudtál csapódni, mint egy klozetajtó, azt nem tudom. Aztán ha elszólít a nagy Manitú, és megtalálnak, a teknődből csinálnak hamutartót.
Büszke vég, ezért érdemes volt élned.
A sügérek továbbviháncoltak, még mielőtt a mocsári felocsúdott volna elképedéséből.
A csendes napsütésben a szellők ringatták a náderdőt, messziről úgy hatott, mintha a fejüket csóválnák.
Kép: Kapolyi György alkotása
Jó kis vízi világot jelenítettél meg, Gyuri! Az emberi társadalmat is kiválóan leképezi. A pontynak határozott véleménye van élet és halál kérdéséről is. Aztán amit bekap, mint mérvadó önetető, megélése szerint nevezi ennek vagy annak. A teknős személyében máris ott a támogatója (mindenhez van készséges ajánlkozó, szövetséget kínáló): a fő az, hogy az eseményt patronáltja miként élte meg! Mocsárlakónk aztán megdöbbent, hogy ellentmondtak neki, akiket sértegetett. No lám! - Tetszett. :)
VálaszTörlésKedves Gyuri,
VálaszTörlésOlyan szörnyű, ilyenkor bele gondolok, mennyire mindegy mit és hogy ítélek meg, hiszek, de kell a színház és akkor még szerencsés vagyok, ha olyanokkal meg tudok ismerkedni, akik ugyanezen a nézőtéren azt az előadást látják, amit én :) nagyon tetszett :)
Kedves Noémi.
TörlésÖrülök, ha írásommal gondolatokat tudtam megindítani benned.
Ez így igaz ahogy mondod, de az élni tudás érdekében, muszáj színházat játszanunk.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés"A lényeg az, hogy mit és minek él meg az ember" - és ez igaz így a vízi világban, mint azon kivül...
VálaszTörlésÜdv: Szabolcs
Kedves Szabolcs, egyetértünk.
TörlésMindenkinek fel kell építenie magában az egyszemélyes színházát, és olyan "Átiratban" játszani a darabot, ami számára elviselhető.
Köszönöm véleményedet.
gyuri
Kedves Gábor.
VálaszTörlésMert úgy képzelem, hogy egyféle módon lehet "Élni", víz alatt, levegőben, és szárazon, a lét gyakorlatát illetően.
Minden élőlénynek, van léte, és elmúlása. Ez valahol meghatározóan "Összeköt".
Egy ragadozó madár, elkapja áldozatát, a csuka szintén, az ember
beleborzong, és ugyanakkor leszúrja a disznaját, és ő is megeszi.
Alapvető különbség, hogy az ember képmutató, a többi élőlény, meg reális.
Köszönöm gondolataidat.
gyuri
Mindenki másképp ítéli meg az életét, de a vége ugyanaz. A nagy semmibe hullás. Tetszett a különböző állatok embertípusainak rajza. Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésKöszönöm gondolataidat, sajnos igaz, hogy mindenki ugyan azt kapja a végén, ha rossz, ha jó.
Már csak egyetlen reményünk maradt, hogy a túlvilágon kinek kinek világi tetteit jegyzik.
gyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésEgy alkotást mindenki a maga módján éli át.
Engem az első mondatod ragadott magával, és amíg olvastam, olyan érzésem volt, mintha prózaverset olvasnék. Tartalma ellenére, lírai a hangulat, a választékos kifejezések, a szimbólum, nem is beszélve a megszemélyesítésről.
Nekem ez remekmű!!
Nagy szeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
TörlésNagyon örültem soraidnak, érző, és értő megközelítésednek.
Szeretettel.
gyuri
Roppantul tetszett az írásod, jókat nevettem rajta. S lám milyen bölcs a szeméthal, s neki van igaza, és szerencsés. Ő nem kell senkinek, ezért hosszú életű lesz a földön, azaz a vízben. Amúgy nagyon emberi tulajdonságokkal ruháztad fel e vízi népet, s bizony a teknős is megkapta a magáét, csak győzze feldolgozni. :D
VálaszTörlés