„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való, inkább, mint merész”
Szervezhetnék egy tolvajbandát,
kirabolnánk a város bankját,
álarcot húznánk fegyvert rántva,
az összes pénzt beraknánk a zsákba.
Lehetne belőlem terrorista,
ki a parlamentet felrobbantja.
A képviselőket megmotoznám,
irataikat elrabolnám.
Elutaznék a Bahamákra,
villát vásárolnék nyaralásra.
Vendégül látnám, ki látogat,
kaphatna mérgezett halat.
Bennem is laknak ördögök,
simogatás helyett dörzsölök.
Próbálj szép szóval szelídíteni,
angyallá szeretnék változni.
Emlékszem, korábban volt eszmecsere a megadott szerző írásrészletéből kiinduló vers kapcsán. Nyilván te arra a pályázatra írtad munkádat. Elég érdekesen ábrázoltad, ruháztad fel a gonoszság jellemzőivel hősödet. És következetesen: a vendéglátás is "elfajulna". Reális ráadásul, hiszen ajánlásában nem ígér sikert a szelídítésre vállalkozónak, csak "próbálja meg"... Hátha. Ez a picurka igény (ami talán nem is olyan pici) azért megfogott, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlésNéha újra olvasom régi verseimet és most örömmel látom, hogy téged is megfogott.
VálaszTörlésörülök, hogy van benned megértés és nem vagyok egyedül a gonosz világban, aki angyal szeretne lenni