10 megjegyzés :

  1. Francis2016. június 19. 20:52

    Jól sikerült haiku-verset írtál, kedves Ildi! Anélkül, hogy hosszabban szólnék róla: tetszett már az, ahogyan indítottál, ami a képből is gondolható. A személyes életében a végső határon járó, egyensúlyozni próbáló szegény ember sorsára asszociálhatunk. És még itt is, ekkor is, erőt ad egy simogató napsugár...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. június 21. 16:32

      Köszönöm, Gábor ! Valóban erre gondoltam én is amikor ezt a verset írtam, amit remekül látsz, és leírtad. Igaz, a kép nagyon ráerősít a mondandómra. :)

      Törlés
  2. Kapolyi György2016. június 19. 22:31

    Kedves Ildi.

    Jól sikerült haiku. Képileg is követhető, és igaz.
    Az egész munkád hangvétele valahol megfogott.
    Gratula.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. június 21. 16:34

      Köszönöm, Gyuri ! Örülök a véleményednek,és tetszésednek. :)

      Törlés
  3. Unknown2016. június 20. 14:04

    Kedves Ildi,

    Csoda szorongató verset írtál, és megkapóan sikerült.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. június 21. 16:35

      Kedves Noémi !
      Igazán örülök a véleményednek ! :)Köszönöm szépen. :)

      Törlés
  4. Tati2016. június 21. 10:20

    A szánalom fénylő napsugár!
    Szépek a háromsorosaid!
    Szabolcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2016. június 21. 16:36

      Köszönöm, kedves Szabolcs ! Igen a reménytelenségben, az elhagyatottságban már a szánalom is több, mint az érdektelenség, és az elfordított fej... :)

      Törlés
  5. Radmila2016. június 24. 8:57

    Haikuid most a szegénységről szólnak. Gratulálok: Mila

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )