Kolumbán Jenő: Rémálom?



Lassan pusztul minden mi élő
csak szikkadt csontvázak maradtak.
Nincsen egyetlen verset értő
bűvöltje gyönyörű szavaknak…

Érzelem már legyőzve bennük
a könnyeik is szétgurultak .
Élő géppé kellett lenniük
az emberek robottá váltak.

Versek képletté silányodtak
- Levezetve szépen a világ -
Néhányan dúdoltak maguknak
dalt arról milyen szép a virág.

Megvetett verselő maradék.
Még őrzik magukban az álmot.
Akiknek a szépség menedék.
Rémálomból ébredni vágyok!

2016.05.29.


4 megjegyzés :

  1. Úgy gondolom, az a legjobb, ha soraid jelenidejét valahol a jövőben képzelem el. Hiszen ma még annyi, de annyi a vershez értő, aki már csak a maga rímfaragásaival is természetesnek érzi illetékességét. Így el is várja, hogy szavait bűvölten lessék... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt gondolom hogy ez csak itt a fészen a versmegosztó és irodalmi portálokon természetes. Sajnos napi tapasztalat hogy a lírára, az irodalomra igen mérsékelt az igény

      Törlés
  2. Azért nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek látszik.
    Szeretettel olvastam versed: Mila

    VálaszTörlés
  3. Remélem azért nincs teljesen igazad, bár nem sokan "vevők" manapság a versekre, akár klasszikus, akár ma élő profi, vagy amatőr az alkotója. :) A versed tetszett. :)

    VálaszTörlés