Tóth Sarolta: A világ nélkülem

Virágos rét voltam egykor,
színpompás, daloló élet,
termékeny lehetőségek,
sikeres Jövő-ígéret.
Kegyetlen eke
mélyen fölszakított,
kiforgatta a rögöket,
kitépett minden gyökeret.
Elfonnyadtak a virágok,
elfújta a szél az örömöt.
Gyászos felhőkbe öltözött a Nap,
esők siratják sorsomat.
Ne nézz körül,
halott a rét,
sétálj tovább, örülj, míg élsz.
Nyílik neked még sok virág,
madarak dalától hangos a táj.
Csókol a szád.
A boldogság új réteken virul tovább.
Ne búsulj hát,
a könnyektől nem támad fel
a hervadt - egynyári - ág.
Pillangó száll, tarka szárnya
lágy lebegés egy frissen
pompázó illatos nyárba.