Kolumbán Jenő: Szétszórom a szavakat

Szavaim nem öröklétnek szólnak.
Füst vagy köd, vagy könnyen szálló pihe.
Eltűnnek mert nem övék a holnap
nem marad utánuk üresség se.

Megítéltem és megítéltettem!
Mérlegemen én súlytalan vagyok!
Partvonalon is kívül rekedtem
kizártam magam, kizártak nagyok.

Vonzott engem az elérhetetlen.
A szavakkal játszó vén bolondot.
Gondoltam hogy nincsen lehetetlen
sokan olvassák majd amit mondok.

Ma már tudom, hogy játék volt csupán.
Szavakból épült fekete torony.
Nem enyhült bennem semmit a magány.
Fölösleges ez a cirkusz porond.

Ha leírom ugyan úgy fáj minden.
Kuncoghat rajtam bárki nagyokos.
Legjobb hogyha szavaimat rejtem
magamnak én leszek, ki sebet okoz.

Dühömmel sem bántok meg már senkit.
Csak én hallom. Magamban beszélek.
Mosolygok és semmi meg nem rendít.
Szavaimat szétszórom a szélnek.


2016.06.17.