Hánykolódás, tévelygés – egészen jó kifejezésekkel illeted, Gyuri, ezt a látszólagosan "eredményes", valójában értékes tartalmakat mellőző, nélkülöző életmódot. Amikor az egyszerű izgalmak adják sóját a létnek… – Köszönöm hozzászólásodat! :)
Tudatos volt az idegen szavak használata, nem szoktam pedig, sőt, rendszerint teszek ellenjavallatot. Na de, ez esetben éppen a vers témája diktálta, hogy így tegyek: hányszor halljuk is, s látjuk az eszerint cselekvőket: "működik az adrenalin", vagy "még egy kis dopamin (endorfin)" kell, s már olyan boldogság önt el bennünket... És a lélek, az - szóhasználatban is - hol marad? Remélem, így már teljesebben értesz, kedves Mila. Örülök, hogy olvastál. :)
Őszintén megmondom, nevettem verseden. Pedig igaz ! Hiszen minden emberi érzés igazi vegyészet. Mint mondják, a szerelem is kémia, és minden más érzés vegyi hatás. Mire idáig jutottam, az jutott eszembe,olyasmi ez, mint a tyúk, és tojás. A vegyi hatás volt előbb, vagy az érzés, vagy fordítva? :) Tetszett ! :)
Vegyük viccesen, csak jobb nevetve; én úgy is hallottam már a kérdésre a választ, hogy mi is volt előbb - hát a kakas! Amúgy meg minden kérdésfeltevésnek van jogosultsága. Válasznak az sem rossz, ha érzés és kémia együtt hat! Díjazom válaszodat, Ildi! :>)
Nem az idegen szavakkal van bajom, drága Fransis, hanem magával az egész verssel. Vagy én vagyok csak analfabéta? Ítéletet vagy megállapítás mondasz. Nekem akárhogy is nézem, lesújtó a versed. Véleményem a pszichére hat ki minden hatás, ahogy vegyi, ahogy lelki.. Azt hiszem Oscar Vajld (lehet nem jól írtam, csak ejtés szerint a nevét) írja a nézésről, hogy az is öl. Na sokat filozofáltam. Szeretettel üdvözöllek: Mila
Jól látod, kedves Mila. Megállapítóan, s bizonyos ítélettel is fogalmaztam soraim. Ám úgy vélem, ezt nem annyira lesújtóan teszem, mint inkább a megértés talajáról, az igényességre apellálón. Nem arról van szó, hogy a hormonális hatásokat nem értékelném, szerepüket kicsinyelném. Ellenben kérdésként megfogalmazom: vajon mennyit engedünk az ösztönnek, s élünk-e annyira lelkiekkel bíró lényként, ami tudatos-érző embertől "elvárható". Önkritikus megközelítésből mondom: e várakozásomat tekintve, nem lehetek magammal elégedett. [-( Miközben természetesen igyekszem is elfogadni személyiségemet, énemet. :)
A látszólag létben hánykolódó ember, vegyi anyagokkal mérgezett tévelygése a semmi felé.
VálaszTörlésgyuri
Hánykolódás, tévelygés – egészen jó kifejezésekkel illeted, Gyuri, ezt a látszólagosan "eredményes", valójában értékes tartalmakat mellőző, nélkülöző életmódot. Amikor az egyszerű izgalmak adják sóját a létnek… – Köszönöm hozzászólásodat! :)
VálaszTörlésKicsit nehéz követni a gondolatmenetedet.
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak: Mila
Tudatos volt az idegen szavak használata, nem szoktam pedig, sőt, rendszerint teszek ellenjavallatot. Na de, ez esetben éppen a vers témája diktálta, hogy így tegyek: hányszor halljuk is, s látjuk az eszerint cselekvőket: "működik az adrenalin", vagy "még egy kis dopamin (endorfin)" kell, s már olyan boldogság önt el bennünket... És a lélek, az - szóhasználatban is - hol marad?
VálaszTörlésRemélem, így már teljesebben értesz, kedves Mila. Örülök, hogy olvastál. :)
Őszintén megmondom, nevettem verseden. Pedig igaz ! Hiszen minden emberi érzés igazi vegyészet. Mint mondják, a szerelem is kémia, és minden más érzés vegyi hatás. Mire idáig jutottam, az jutott eszembe,olyasmi ez, mint a tyúk, és tojás. A vegyi hatás volt előbb, vagy az érzés, vagy fordítva? :) Tetszett ! :)
VálaszTörlésVegyük viccesen, csak jobb nevetve; én úgy is hallottam már a kérdésre a választ, hogy mi is volt előbb - hát a kakas! Amúgy meg minden kérdésfeltevésnek van jogosultsága. Válasznak az sem rossz, ha érzés és kémia együtt hat! Díjazom válaszodat, Ildi! :>)
VálaszTörlésNem az idegen szavakkal van bajom, drága Fransis, hanem magával az egész verssel. Vagy én vagyok csak analfabéta? Ítéletet vagy megállapítás mondasz. Nekem akárhogy is nézem, lesújtó a versed. Véleményem a pszichére hat ki minden hatás, ahogy vegyi, ahogy lelki.. Azt hiszem Oscar Vajld (lehet nem jól írtam, csak ejtés szerint a nevét) írja a nézésről, hogy az is öl.
VálaszTörlésNa sokat filozofáltam.
Szeretettel üdvözöllek: Mila
Jól látod, kedves Mila. Megállapítóan, s bizonyos ítélettel is fogalmaztam soraim. Ám úgy vélem, ezt nem annyira lesújtóan teszem, mint inkább a megértés talajáról, az igényességre apellálón. Nem arról van szó, hogy a hormonális hatásokat nem értékelném, szerepüket kicsinyelném. Ellenben kérdésként megfogalmazom: vajon mennyit engedünk az ösztönnek, s élünk-e annyira lelkiekkel bíró lényként, ami tudatos-érző embertől "elvárható". Önkritikus megközelítésből mondom: e várakozásomat tekintve, nem lehetek magammal elégedett. [-( Miközben természetesen igyekszem is elfogadni személyiségemet, énemet. :)
Törlés