Rosszfiú nem tudta, milyen jónak lenni, mert születésétől azt hallotta:- Rosszfiú vagy!- Szégyelld magad!– Mit tettél?
– Már megint eltörtél valamit?– Ne mássz fel a szekrény tetejére!– Ne firkáld össze az ajtót!
– Ne verekedj!– Ne koszold össze magad!– Ne rohangálj!– Ne vedd kezedbe az ollót!– Ha így viselkedsz, nem szeretlek!– Baj lesz ebből, majd meglátod!– Elesel, és csupa mocsok leszel!– Ez a Rosszfiú kibírhatatlan, bárcsak meg se született volna!Mégis mindannyiszor az a kép jelent meg előtte, amit Mások nem akartak.Látta, amint eltörik a váza, amint beleesik a sárba az új ruhájával, a felnőttek mérgesek rá, és látta, amint mászik a szekrényre… utána persze a felbőszült fejeket… el sem tudta kerülni, amit előre megjósoltak…Ezek a kijelentések mélyen érintették, nagyon rosszul estek neki, hallotta, hogy mindig ő a Hiba, fájt, nagyon fájt minden mérgező kijelentés, hiszen még kicsi volt, és nem tudta, hogyan „kell”, vagy hogyan „illik” viselkedni Mások szerint, de Mindenkitől egyfolytában azt hallotta, hogy Rosszfiú vagy, így ráragadt a név, az igazira már nem is emlékezett, Homály elfedte…Hiányérzete támadt, sokszor sírdogált magában, amikor senki sem látta. Éjszakánként álmodott, olykor felderengett valami szépség az életből, sajnálta, hogy igaziból nem ismeri az Érzéseket, legalábbis Szeretetet, Elfogadást, Megbocsátást, Türelmet, Együttérzést, Kedvességet, Örömöt, Boldogságot, Igazságot és Szabadságot egyáltalán nem. Végtelenségről, és Határtalanságról nem is beszélve… de pontosan nem tudta a nevüket, mint ahogyan az érzéseket sem ismerte…Nem tudta, miért nem játszhat önfeledten a homokozóban, miért baj, ha a ruha sáros lesz, miért nem kiabálhat, miért nem örülhet, miért nem szabad futni, és ha valami véletlenül leesik, az miért az ő hibája…Bánatában elszökött otthonról, napokig bujkált a közeli erdőben, és amikor rátaláltak, megismerte Büntetést, Verést és Szobafogságot, valamint találkozott Félelemmel is. Akkor még nem tudta, mindaz csak Kezdet…Egyre jobban elhitte, hogy egy semmirekellő, semmit sem érő senki, akinek fölösleges élnie, pedig még mindig alig kezdte el az Életet… értetlenül állt a jövője elé…Azután bekerült egy közösségbe, ahol megismert egy másik szemléletet. A Nő nagyon kedves volt vele, megsimogatta, ő pedig ijedten elhúzta a fejét.„Pedig milyen jól esett volna…” – sóvárgott.„De nem lehet, mert mi jön majd utána? Pofon, Verés, Büntetés, Szobafogság?” – gondolta, és azonnal úrrá lett rajta Félelem.A Nő azonban soha nem adta fel, de neki könnyű volt, mert Türelem, Öröm, és Szeretet kísérték.Megbocsátás, Mosoly, Kedvesség, Elfogadás, Szabadság…A Légkörben Rosszfiú egyre jobban felengedett…Találkozott Boldogsággal… megismerte Érzést…Lassan-lassan olvadni kezdett kőbe zárt kicsi szíve.Hálát érzett… viszonozni akarta…Papírt ragadott, és Ceruzát…Ijedten körbenézett, szabad-e hozzányúlnia…Miután senki sem rohant felé elvenni tőle, megmarkolta Ceruzát, és Papíron nyomot hagyott…Firka lett… de milyen Gyönyörű Firka!Ránézett és meglátta benne a Nő iránt érzett összes szeretetét és háláját. Eldugta a háta mögé, óvatosan odalopakodott Nő elé, félve a szemébe nézett, és meglátta benne visszatükröződni önmagát.Akkor bátorkodott túlcsordult szívvel Papírt elővenni, és remegő kézzel átadni Nőnek…Kettőt lépett hátra, mert félt, hogy nem fog neki tetszeni…Becsukta a szemét, és menekülni akart, de lábai a földbe gyökereztek, amikor a Nő felsikoltott.„Baj van… - gondolta rémülten – Észrevette, hogy csak egy firka? Nem tetszik neki? Nem elég jó? De hát mit várjunk el Rosszfiútól? Nem tudok rajzolni, nem tudok semmit… ” – éppen el akart süllyedni szégyenében, hogy egy ilyen Nő elé merészelt járulni egy otromba Firkával, amikor nem hitt a fülének:– Drága Édes Sikerélmény! Ennél szebb ajándékot még senkitől sem kaptam! Csodálatos! Köszönöm! Adhatok érte egy Puszit? – hallotta Dicséretet. „Puszit? Az mi? Mit mondtál? Ennél szebbet? Hogyan neveztél? Sikerélményt mondtál? Jól hallottam?” – gondolta, de hangosan nem merte kimondani.Óvatosan felnyitotta a szemeit, és ránézett a ragyogó szemű Nőre.„Tényleg tetszik neki, őszintén… komolyan mondja…” – olvasta ki csodálkozva a csillogó szemekből.Rosszfiú nem tudta, mitévő legyen, megszólalni nem mert…Nő által megismerte Simogatást, és már nem taszította el magától, mert nagyon kellemes volt.Jóleső borzongás futott végig a testén.Utána Puszi is bemutatkozott… és még egy Simogatás, majd Ölelés következett. Megtudta, milyen Szeretet, Elfogadás, és Boldogság…Nőt rózsaszínű aranyfényes felhő övezte, egész lénye világított, fényes szárnyai nőttek, Angyallá változott… és egyfolytában áradt belőle valami addig ismeretlen érzés…Rosszfiú akkor rájött, hogy eredeti neve Sikerélmény, Homály engedte, hogy végre megérezze…Sikerélmény elrohant egy újabb Papírért, és Ceruza még egy Firkát vetett rá, amivel futott a Nőhöz. Nő látta benne a Szeretet, és Örömöt, ugyanúgy örült…Sikerélmény Dicséretből, Örömből, Boldogságból, Szeretetből fakad…Minden azzal az első Firkával kezdődött, amibe beleadta Őszinte Szívét, Minden Háláját, és Teljes Szeretetét… Sikerélményből így lett VF, azaz Világhírű Festőművész…Az Ember Örömlény! Boldogságra született, arra, hogy megélje Álmait, és megvalósítsa mélyen dédelgetett terveit, mert az a Küldetése!Sikerélményét Dicséret, Szeretet, Boldogság, Elfogadás, Kedvesség, Ölelés, Harmonikus Kapcsolatok és Hála táplálja… Feltételek és elvárások nélkül.
– Ne verekedj!– Ne koszold össze magad!– Ne rohangálj!– Ne vedd kezedbe az ollót!– Ha így viselkedsz, nem szeretlek!– Baj lesz ebből, majd meglátod!– Elesel, és csupa mocsok leszel!– Ez a Rosszfiú kibírhatatlan, bárcsak meg se született volna!Mégis mindannyiszor az a kép jelent meg előtte, amit Mások nem akartak.Látta, amint eltörik a váza, amint beleesik a sárba az új ruhájával, a felnőttek mérgesek rá, és látta, amint mászik a szekrényre… utána persze a felbőszült fejeket… el sem tudta kerülni, amit előre megjósoltak…Ezek a kijelentések mélyen érintették, nagyon rosszul estek neki, hallotta, hogy mindig ő a Hiba, fájt, nagyon fájt minden mérgező kijelentés, hiszen még kicsi volt, és nem tudta, hogyan „kell”, vagy hogyan „illik” viselkedni Mások szerint, de Mindenkitől egyfolytában azt hallotta, hogy Rosszfiú vagy, így ráragadt a név, az igazira már nem is emlékezett, Homály elfedte…Hiányérzete támadt, sokszor sírdogált magában, amikor senki sem látta. Éjszakánként álmodott, olykor felderengett valami szépség az életből, sajnálta, hogy igaziból nem ismeri az Érzéseket, legalábbis Szeretetet, Elfogadást, Megbocsátást, Türelmet, Együttérzést, Kedvességet, Örömöt, Boldogságot, Igazságot és Szabadságot egyáltalán nem. Végtelenségről, és Határtalanságról nem is beszélve… de pontosan nem tudta a nevüket, mint ahogyan az érzéseket sem ismerte…Nem tudta, miért nem játszhat önfeledten a homokozóban, miért baj, ha a ruha sáros lesz, miért nem kiabálhat, miért nem örülhet, miért nem szabad futni, és ha valami véletlenül leesik, az miért az ő hibája…Bánatában elszökött otthonról, napokig bujkált a közeli erdőben, és amikor rátaláltak, megismerte Büntetést, Verést és Szobafogságot, valamint találkozott Félelemmel is. Akkor még nem tudta, mindaz csak Kezdet…Egyre jobban elhitte, hogy egy semmirekellő, semmit sem érő senki, akinek fölösleges élnie, pedig még mindig alig kezdte el az Életet… értetlenül állt a jövője elé…Azután bekerült egy közösségbe, ahol megismert egy másik szemléletet. A Nő nagyon kedves volt vele, megsimogatta, ő pedig ijedten elhúzta a fejét.„Pedig milyen jól esett volna…” – sóvárgott.„De nem lehet, mert mi jön majd utána? Pofon, Verés, Büntetés, Szobafogság?” – gondolta, és azonnal úrrá lett rajta Félelem.A Nő azonban soha nem adta fel, de neki könnyű volt, mert Türelem, Öröm, és Szeretet kísérték.Megbocsátás, Mosoly, Kedvesség, Elfogadás, Szabadság…A Légkörben Rosszfiú egyre jobban felengedett…Találkozott Boldogsággal… megismerte Érzést…Lassan-lassan olvadni kezdett kőbe zárt kicsi szíve.Hálát érzett… viszonozni akarta…Papírt ragadott, és Ceruzát…Ijedten körbenézett, szabad-e hozzányúlnia…Miután senki sem rohant felé elvenni tőle, megmarkolta Ceruzát, és Papíron nyomot hagyott…Firka lett… de milyen Gyönyörű Firka!Ránézett és meglátta benne a Nő iránt érzett összes szeretetét és háláját. Eldugta a háta mögé, óvatosan odalopakodott Nő elé, félve a szemébe nézett, és meglátta benne visszatükröződni önmagát.Akkor bátorkodott túlcsordult szívvel Papírt elővenni, és remegő kézzel átadni Nőnek…Kettőt lépett hátra, mert félt, hogy nem fog neki tetszeni…Becsukta a szemét, és menekülni akart, de lábai a földbe gyökereztek, amikor a Nő felsikoltott.„Baj van… - gondolta rémülten – Észrevette, hogy csak egy firka? Nem tetszik neki? Nem elég jó? De hát mit várjunk el Rosszfiútól? Nem tudok rajzolni, nem tudok semmit… ” – éppen el akart süllyedni szégyenében, hogy egy ilyen Nő elé merészelt járulni egy otromba Firkával, amikor nem hitt a fülének:– Drága Édes Sikerélmény! Ennél szebb ajándékot még senkitől sem kaptam! Csodálatos! Köszönöm! Adhatok érte egy Puszit? – hallotta Dicséretet. „Puszit? Az mi? Mit mondtál? Ennél szebbet? Hogyan neveztél? Sikerélményt mondtál? Jól hallottam?” – gondolta, de hangosan nem merte kimondani.Óvatosan felnyitotta a szemeit, és ránézett a ragyogó szemű Nőre.„Tényleg tetszik neki, őszintén… komolyan mondja…” – olvasta ki csodálkozva a csillogó szemekből.Rosszfiú nem tudta, mitévő legyen, megszólalni nem mert…Nő által megismerte Simogatást, és már nem taszította el magától, mert nagyon kellemes volt.Jóleső borzongás futott végig a testén.Utána Puszi is bemutatkozott… és még egy Simogatás, majd Ölelés következett. Megtudta, milyen Szeretet, Elfogadás, és Boldogság…Nőt rózsaszínű aranyfényes felhő övezte, egész lénye világított, fényes szárnyai nőttek, Angyallá változott… és egyfolytában áradt belőle valami addig ismeretlen érzés…Rosszfiú akkor rájött, hogy eredeti neve Sikerélmény, Homály engedte, hogy végre megérezze…Sikerélmény elrohant egy újabb Papírért, és Ceruza még egy Firkát vetett rá, amivel futott a Nőhöz. Nő látta benne a Szeretet, és Örömöt, ugyanúgy örült…Sikerélmény Dicséretből, Örömből, Boldogságból, Szeretetből fakad…Minden azzal az első Firkával kezdődött, amibe beleadta Őszinte Szívét, Minden Háláját, és Teljes Szeretetét… Sikerélményből így lett VF, azaz Világhírű Festőművész…Az Ember Örömlény! Boldogságra született, arra, hogy megélje Álmait, és megvalósítsa mélyen dédelgetett terveit, mert az a Küldetése!Sikerélményét Dicséret, Szeretet, Boldogság, Elfogadás, Kedvesség, Ölelés, Harmonikus Kapcsolatok és Hála táplálja… Feltételek és elvárások nélkül.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése