/síremlékezet/
Rácsodálkozom, mint újszülött a napra,
üres méhedben csendben foganva,
múltja van csak, csupán azt siratja.
Morajlást szül most a csend,
s fekete bosszúhang tör át most a téren.
Barátim hosszú sorban, túl nagy itt e rend,
halálom nevetik szemközt oly régen...
…vagyok életegó elem,
szenvedélyem sétál, játszik velem,
kézenfog, átölel, bókol nekem,
mit lelkemnek hagy örökül, az félelem.
Klasszikusokra
emelem
fejem.
Tétet szül az élet!
Hordom sorsomra
szemetem,
szeretem.
Megtettem e tétet!
Nevetve nem néz, nem int nemet,
jelezve jólesőn, mint arabs jelet,
védőn vés varázsigét, mit tűje vezet,
nem nevez néven soha többé neked
e halált sóhajtó síremlékezet…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése