Márffyné Horváth Henrietta: A zöldszemű

A nyitott ablaknál a függönyt enyhén mozgatta a nyár esti szél. A kereskedelmi adó megszakította a filmet, már ki tudja hányadik alkalommal, reklámmal. Ez mindig idegesítette, ráadásul a reklámok magasabb hangfrekvencián szólnak, amitől a frász kerülgette. Automatikusan nyúlt a távirányítóért. Pofa súlyba! - azzal elnémította a készüléket.

A gyerekek az emeleten jókedvűen hancúroztak. A fürdés utáni pizsi party még javában folyt.

Monoton duruzsolásra kapta fel a fejét. Nem ez, nem a tv-ből szól, hiszen az előbb kinyomta a hangot. Hirtelen fellökte magát az ágyról. Nem kellett volna. A jobb lába teljesen elzsibbadt, s mikor felugrott nem érezte, hogy felállt-e  egyáltalán. Ha akarta sem tudta volna jobban becélozni a franciaágy és a komód közti területet. Szállj velem, én nem repültem senkivel. Bal térdéről szépen lejött a plezúr. Oda se neki, elsántikált az ablakig csendben. Remélte az előbbi földrengés (közel 80 kg élőhús becsapódása) nem némítja el a sutyorgót. A nagyanyja szomszédasszonya jutott eszébe. Az szokott így állni és leskelődni a függöny mögött. Ő viszont guvaszthatta a szemét kifele a nagy sötétbe, nem látott semmit sem. Hirtelen a teste görcsbe rándult. A dobhártyája iszonyúan dobolt, fejében abroncsszerű nyomást érzett. Szívverését a torkában érezte. Keze görcsösen markolászta a radiátort, úgy érezte menten összeesik. A hangok csak valahonnan távolról érkeztek el hozzá, mintha két marék vattapamacs torlaszolta volna el a füleit.

A férje baritonja rég nem hallott szavakat suttogott. Már rég nem szólította kedvesemnek. Tizenöt évvel ezelőtt turbékolt neki ugyanígy a telefonba. Na, most akkor ez a kedvesem egy MÁSIK??

Kész, VÉGE! Ki fogja dobni, nincs mese. Vele ezt nem csinálhatja meg. Megszűnt számára a külvilág. Látta magát amint szórja bele egy bőröndbe a férje gönceit és teátrális mozdulattal kihajítja az utcára.

Egy fitty-fenét, majd még ő pakolgat neki?! Kibelezi úgy, mint tegnap a tyúkot, és passz!

Most miért épp ővele történik mindez? Nem tett meg mindent, hogy működjön a házasságuk? Mosott vasalt, főzött - ez eddig egy jó kis háztartási robotgép önéletrajza. Na de itt vannak ugye a gyerekek is. Ki viselte gondjukat? Ki vitte oviba, suliba őket? Ki? Hát, izé… éppen az aki ráért.

Mint nő és feleség, hogy szuperált? Önkéntelenül végigsiklott tekintete a hálóingén. A kopott, térdig érő pólóruhát mindennek lehetett becézni, csak épp nőiesnek nem. Kívánatosnak meg éppen nem. A teste, mint egy jóllakott bálnáé, a lába meg… hát Istenkém, egy jó kis borotváért kiált. A szex sem volt már a régi. A nagy napi rohanásban nemigen maradt energiájuk egymásra. Ha az egyik beindult, a másik fáradt volt hozzá. Általában ő volt a másik.

A lábai már nem engedelmeskedtek, lassan lecsúszott a fűtőtest mellé, testét rázta az elfojtott zokogás. Uramisten az emberlánya mennyit tud változni 15 év alatt. Harmincas évei derekán egy nyugdíjas vénasszonynak érzi magát. Házasságuk kezdetén még csinos, jó kis csaj volt. Ha akkoriban látott egy topis kismamát mélységesen felháborodott. Nem értette, miért nem tudnak a nők ilyenkor is csinosak, nőiesek maradni. Hja kisanyám meló, gyerek, háztartás plusz az évek, no meg a kilók… És tessék! Most megcsalják, mert egy lottyadt seggű agyagagyú tojó lett belőle. A zokogása röhögésbe fulladt. Biztos valami kis hülye cicababa az irodából. Szőke fürtök, alig szoknya, nyakig push-up, műkarom. Ez utóbbi neki is volt fél évig. A nyári uborka elrakásig volt happy a dolog. Mai napig nem érti, hogyan tudott a hüvelykujja beakadni a befőttesüveg peremébe, miközben szuszakolta bele az utolsó (az ezt még akkor is bele préselem ha beledöglöm is) uborkát. A baleseti sebészeten elnéző mosollyal közölte a doktornő, ő már leszedette a műkörmét, mivel ugyanígy járt csak neki a kisujja körme szakadt ki tövestül. Rá egy hétre a másik hüvelykujja körmének mondott búcsút üvegrepesztő ordítás kíséretében, miközben pakolta a mosógépbe az ezt az egyet még begyömöszölöm ruhát… Ezután nyolc hónap gyötrelem következett, köröm nélküli ujjait pólyálni, vízmentesen kellett tartani az új SAJÁT köröm reményében. Mindennapos, Műcsarnokba illő élőkép: Nő a zuhany alatt kikerics sárga gumikesztyűben.

Ez is miért a teraszon édeleg a telefonba, miért nem a kocsiban intézte ezt a hívást. Egyszer már hívogatta egy nő, még az esküvőjük előtt. Napi rendszerességgel zaklatta előző kapcsolata az újrakezdés reményében. A férfi már nagyon unta, de nem tudta leépíteni a nyomulós exet, ezért volt, hogy inkább fel sem vette a készüléket. Egyszer megtette ő az aznapi sokadik csörgetés után, már nem éppen idegileg kisimult állapotban: - Na kisanyám! A motorodhoz már csatlakozott egy oldalkocsi, több hely nincs! Húzz el a vérvörös p*csába!

Az eskető papjuk a vonal túlsó végén egy pár másodpercig csak harákolt, majd közölte, hogy a motor az oldalkocsival jegyes oktatásra fáradjon be a plébániára.

Az autó váratlanul felbőgött odakinn, a kutya vadul ugatva jelezte gazdája távozását. Elment biztosan a cafkájához - konstatálta. Feltápászkodott a parkettáról, és kissé sántikálva kitámolygott a fürdőszobába. Még éppen időben ért a wc-hez, löketszerűen adott ki mindent magából. Nem épp a viszontlátás öröme volt az amit érzett. Kár volt belé e jobb sorsra érdemesült görög sali…. Kateriniben pedig mennyit zabált és sosem jött ki belőle, pedig akkor már terhes volt a nagyobbik sráccal. Csodálatos kilenc hónap volt. A férje bent volt a szülésnél. Sosem felejti el, mikor kibújt a baba, férje könnyezett és ő még inkább beleszeretett. Percekig ölelték egymást és az újszülöttet, feledve az előző 16 (!) óra minden kínját, és az ő ordítozását: SOHAAA NEEEM JÖHETSZ A KÖZELEMBEEE!A HÁLÓMBA PERSONA NON GRATA VAAAAAAAAAAAGY!!!!!!!!!

A második terhessége már nehezebb volt, rosszullétek gyötörték. A kisfiuk mellé egy kislányt vártak. Nagy volt az öröm mikor - a technika vívmánya - a 4D-s ultrahangon kijelentette az orvos - ez bizony hugica. Hatórás vajúdás után, melyből ötöt a férjével oda-visszáztak a szülészet folyosóján, ismét kisfiúnak adott életet. A gyermek első dolga volt a dokit nagy ívben lepisilni. - Kis ember nagy bottal jár! - kuncogott a szülésznő. Mi lesz a neve - kérdezte a doktor. Ő meg kábán felelte: Martina… - Na de kisfiú asszonyom! Erre ő: - Akkor is…

A fürdőszoba ajtót ütemesen rugdosta kisebbik fia.

-Anya, anya! Hazajött apuca! Gyereeeeeeeeeeee máááááááááááááár!

Ez volt aztán a rövid numera…. Jéghideg vizet locsolt az arcára. Kapkodva kefélte ki a sűrű hullámos haját, melyet a férje imádott. Egy kis parfüm spricc a két fül mögé, majd magára kanyarította fürdőköpenyét. Amint kilépett az ajtón vaksötétség fogadta. Nem értette, miért kapcsolták le a villanyt. Tapogatózva lépett be az étkezőbe, keze a hűtőszekrény mellett keresgélte a kapcsolót, amikor sistergést-sercenést hallott. Ijedtében halk sikolyt hallatott.” Tisztára Csernus doki esete vagyok” - gondolta. Az étkezőn gyertya égett, fiai kezében csillagszók szórták pici szikráikat. A három pasi izgatottan állt az asztal körül - orchideafejek, gyerekrajzok borítottak el mindent. Könnyei visszatarthatatlanul potyogtak, odabotorkált az asztalhoz. Férje és fiai diadalittasan vigyorogva nézték a nőt, amint hitetlenkedve bámulja meglepetésüket. Majd minden átmenet nélkül, mint egy rossz gyerek nevetve-visongva ujjaival lekanalazta a tortán díszelgő kacskaringós habfeliratot:

Kedvesemnek!

Köszönöm ezt a csodás 15 évet!