Az Akarat
rácsvaságyhoz szögez
átölel a boruló kereszt
rácsvaságyhoz szögez
átölel a boruló kereszt
mozdulatlan terhét
rám simítja a lepedő ég
ajkam száraz vermen lakat
csöpp- csöpp
kényszereledelem
érfalamra tapad
majd száguldó vérem kitör
duzzad lázad szakad a bőr
az erőtlen kéz már nem int
a szem távolba tekint
hol leng a szín és leng a zöld
lázrózsát terem a völgy
közel a távol megint
csüng a függöny fodrain
míg árnyékot fest rá az est
/ a dal is elfáradt már/
az árny kicsap és les
köröz a halálmadár
2012. 07. 04.
Sz. I.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése