Kőhalmi Levente: Édes, Félhess, Élhess

Menjünk a naphoz, Édes!
Menjünk oda, hogy élhess,
de
várjuk
a holdat, az éjt,
hogy félhess.


Menjünk a tűzhöz, Édes!
Menjünk oda, hogy éghess,
de
várjuk
az esőt, az orkánt,
hogy félhess.


Menjünk a márványhoz, Édes!
Menjünk oda, hogy széttéphess,
de
várjuk
a földet, a rögöket,
hogy félhess.


Menjünk az oltárhoz, Édes!
Menjünk oda, hogy félhess,
de
várjuk
a halált, a gyászt,
hogy újra élhess.


Menjünk a halálhoz édes!
Menjünk oda, hogy élhess,
de
várjuk
a fényt, az életet,
hogy őszintén sírhass és félhess.