Koczeth László: Szavak nélkül

ágyamba
lopakodik tested
küszöbét
átlépem
a jómodornak

festenék az égre
álságos szavakat
de nem tudok

mily károm ez nekem
ki költőnek hittem
magam
s most kiderül
mily kevés minden szó
mikor vérem
korbácsol
marionettként
mozgat
irányít
cudarul

nyögök alattad
hörgök

ej
te döfött bika
andalúz aréna
forró homokján

égek a poklodban
ördögi tüzed hevít
lobbant újra

mit bánom én

rémes ez a
gyarló testi játék
ahogy
felgyorsul üteme...

ugye

az élet
édes
ízének
gyönyörrel
áldozom

veled

önként
szavak nélkül
vígan
elkárhozom