Koczeth László: Egyedül

konok
száraz arcom
ujjaim rácsai mögött
- széthullott
szavak az asztalon

mosolyok, érintések
illata leng
libeg
lehullt csillagok pora
lábam előtt
hajad fonata
- teher vállamon

sikolyba
tornyosul a visszhang
egekbe kapaszkodik
a vágy
- sebzetten vergődő
haldokló madár

térdem gömbjére
rásimul
elhagyott
csókod
égő lehelet kövület

mozdulatod
fényképe
elindult
- a félbehagyott
simogatás

nyakamba dőlő
meszelt falak
között
részegen
ünnepli
gyilkos győzelmét
a
magány