Mikor rám figyelsz visszafigyelek
fejet hajtok mint az érett kalász
ködbe vésznek tobzódó szóhegyek
nyitva az ajtóm ha jössz megtalálsz
Lelkem terített asztalán étek
a tányércsend is ha mellettem ülsz
megosztozunk a kanálcsörgésben
s árnyékoddal árnyékomra vetülsz
Hogy fény maradhass szívemben tükör
élesen simogatón hogy lássam
a világ csak rajtad át tündököl
ha szembe merünk nézni egymással
Itt is: szép.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Tibor...itt is véleményedet...)))
Törlés"...ha szembe merünk nézni egymással."
VálaszTörlés"tányércsend"...
"a világ csak rajtad át tündököl,"
és még sorolhatnám.
Kedves László!
Kifejezetten jó versnek tartom írásod.
Gratulálok.
Üdv: farao
Ugyanezeket emeltem volna ki! Csodaszép ez a vers, s bizony, két ember kapcsolata akkor az igazi, ha a tányércsend is mindenről beszél.
TörlésAz egymásra figyeléstől (ami manapság önmagában is nagy szó) szeretném, -mint oly sokan mások- hogy egyre többen jussunk el a szembenézésig.
TörlésKöszönöm Kedves Ditta gondolataidat...)))
Köszönöm Kedves farao megtisztelő figyelmedet és szavaidat.
VálaszTörlésBarátsággal: László
"ha szembe merünk nézni egymással"
VálaszTörlés"a világ csak rajtad át tündököl"
Itt is szép...
Köszönöm Kedves Theo, örülök véleményednek....)))
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.