Koczeth László: Priamosz könyörgése Akhilleusznál, halott fia Hektor testének kiadásáért

eljöttem görög

bár
fejem dárdára tűzheted
koszorúként
együtt apát és fiát

hallgasd meg
e könyörgést

add ki elsőszülöttem
ki egy asszonyölért hullt
itt
mint
bátor férfiak hada

egy asszonyért
- olthatatlan méhe
csillapulásáért
ami arra forog
merről leginkább
kielégülést remél

ez aszonyi szó
mi magva öldöklésnek
így hát
oly hullámok taraján lovagol
melyet a fölé magasodó
erősebb hullám
rögvest maga alá gyűr
amit ő mosollyal
és befogadással hálál

ezért az ingatag némberért
pusztul a Város
és vesztette
igaz bástyáját Hektort
kit jó szív
szellem
és
bátorság dolgában
első
- csak árnyékává vetülhetett férfi

ő az
ki némán  tűrt
szenvedett
- hűségének koronáját
halott fejére
már nem illeszthetjük

add ki hát Akhill
ki hős
vagy
- azt mondják
netán pusztán gyilkos
- hajszál csak mi közéjük fér

add ki testét
az igaznak
ki tudta
hogy ebben a csatában
alulmarad
mégis vállalta
a dicső pusztulást

megmondod-e nemes férfiú
ki hát így a hős
te vagy tán
ki hódítóként most gőggel
előttem állsz

nézd
megcsókolom kezed
mivel átdöfted igaz szívét
mely örök lámpás
- nem hunyt ki
még Trója él


add ki hát  testét