Gere Irén: Itthon vagyunk

Elfogott a honvágy egyik éjszaka.
Összenéztünk, - indultunk haza!
Hosszú és csöndes volt az út,
bár nem állt közénk
se jelen, ... se múlt...,

csak rendezgettük magunkban
az átélt élményeket,
- míg meg nem láttuk
a földi fényeket!
. . .
Itthon vagyunk!
Visszazuhantunk a télbe...,
csak esténként nézünk az égre!