Koczeth László: A Költőnek

 Pilinszky János emlékére

a keresztnek
nem fáj
görbült
rozsdálló szög
a megfeszítettnek
mégis
örökös bilincs

az egekbe sóhajtó
földre ritkán tekint
túlélővé
az Írás tanítja

sárgára
kopott ujjaid
közt
cigarettád
ágyúcsonkjáról
padlóra kívánkozik
a
hosszú
hamuvá érlelt
gondolat

homlokod mélyén
szavakból
tapasztott
fészkét rakja
a halk hangú
versmadár

árnyékból
fényre
vetültél
szőttél darócból
meleg takarót
háborúból
békét varázsoltál

halhatatlanból
örök
maradandót