Korhadnak hegyek s életek,
Engedd,
vezérük hadd legyek;
ki
ékírás titkain tetszeleg,
sírgödrök
felett jót nevet.
Sorvadnak
hegyek s életek,
dögömet
dongják dünnyögő döglegyek;
örömpondrók
az, mit testemben nevelnek,
mulatságos
mozgóbáb lehetek.
Rothadnak
hegyek s életek,
senyvedek
én is, ha lehetek veletek;
kővévált
kínomban boldogan bűnt vetek,
Purgatórium
porondján élő bolond leszek.
Lángolnak
hegyek s életek,
tisztító
tüzei ez égnek most hadd legyek;
viszolygó
lelkeket örömmel illetek,
szenvedő
húsokat illatra égetek!
Megfagynak
hegyek s életek,
emésztő
gleccserek titkai hadd legyek;
s
mint jégbe vésett halálszellemek
őrizhessek
megfagyott tetemeket.
Felsírnak
hegyek s életek,
fájdalmas
könnyeik hadd legyek;
tisztítsak
földeket, lelkeket,
miként ez élő síremlékezet.
miként ez élő síremlékezet.
Szenvednek
hegyek s életek,
bánatuk
tárgya most hadd legyek;
sóvárgást
csalva, mint ügybuzgó képzelet,
ki
színlelő szem előtt gúnyában tetszeleg.
Őrjöngnek
hegyek s életek,
ez
őrület földszaga, sárszaga hadd legyek;
testembe
ezer s még több szeget verjenek,
hogy
hagyjanak magamra e kényszerképzetek!
Üldöznek
hegyek s életek,
támadó
s űzött vad egymagam hadd legyek;
magamra
hozzak majd sorsszerű végzetet,
mert
elfutni önmagunk elől nem lehet!
Most
pihennek hegyek s életek,
engedd,
párnájuk, vágyálmuk hadd legyek,
örömmel
bírnám, ha rajtam fekszenek,
mint
több mázsa föld, mi szorítja mellemet.
Tudom,
fel többé sohasem kelhetek,
s
nem sírnak nékem már borongós fellegek;
vége
itt szónak van, s meglehet,
simítnak
szomorún e hegyek s életek.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése