Színházat rendezett az éj,
s árnyak játszottak,
megtelt velük a tér,
mosolybábnak látszottak.
Madzagokat kaptam, s lettem mély
háttere hűs vászonnak,
s hivalkodó, halk nőszeszély
sóhaja holt álmomnak.
De szakadt a madzag, és én, roskatag személy
látszottam sarokba dobottnak.
Szólt csendben az éj, ne remélj!
Tettesd magad inkább halottnak!
Hát ilyen színházat rendezett nekem az éj
a bábok megrúgtak, megtapostak,
s rendez majd neked is, csak hogy félj,
úgysem mered majd mondani másoknak!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése