Radnai István: A tegnap hőse

egyre távolabb viszik a szomszéd utcát
érezem lábamat mint a szónak súlya van
rajtam az étel mint kamion fut át
az élet hajamra guanót havaz

milyen messzi vagyok az elmúlt ősztől
hogyan hívtak a mellkúpos hegyek
bennem a kő mint malomban megőröl
csípek s szédülök mint beszeszelt legyek

mi tart még vissza milyen furcsa ábránd
borostyán ajkú test szivárvány
gerincem törve karom csenevész

a labor balkeze átbökte vénámat
szökött is rendesen a véráram
fáraszt konyhámig tartó evezés