Radnai István: Paradoxon reggelire

ami megoldhatatlan az esendő istenek
bár létükért maguk is küzdenek
bika képében asszonyra vágynak
vagy kereszt feszülő s belenyugvó áldozatának

*

és mégis amikor minden ablak s kapu zárva
istenekkel osztjuk meg a természet élni vágyna

*

de csak csont és ín csak vegykonyha-szervek
vagyunk víz- és zsíragyunk koponya-serleg
rejti és lenyakló nyak amely előttük fejet hajt

*

ami megoldhatatlan bízd az istenekre
se baj megoldani egynek sincsen kedve