Gere Irén: Szökésben

Szöknek az álmok.
kiürült éjszakáink
légyzümmögéssé
halkuló, távoli
neszei ringatják
lelkünk', - hazudnak
röpke örömöt
távoli holnapoknak. -
mellünket feszítjük
elszánt daccal
a hajnali szélnek,
és indulunk a
szélmalmok ellen,
rég eldőlt csatákba.
kilóra megvett
bírók fújják
ezt a meccset!
...
szégyenlős koldus
lyukas kalapja
ásít a képünkbe
az utcán...
szökik a reménység!