Kőhalmi Levente: Enigma

Akarsz-é engem még élet,
Akarsz-é még életszerű szűz,
Látod-é milyen jelet éget,
Látod-é hogyan mar e tűz,
Ismersz-é szorongást s szót,
Ismersz-é Bűnöst s bűnt,
Mondod-é, hogy láttad még a jót,
Mondod-é, hogy őszintének tűnt,
Sírod-é halkan, nyögve bűbájt,
Sírod-é hamvadva álmod,
Kímélsz-é, mint feszített malájt,
Kímélsz-é, mint féltőn világod,
Remélsz-é tőlem felhőtlen erőt,
Remélsz-é mosolyt fáradt arcomon,
Bíztatsz-é, mint félénk gyermeki hőt,
Bíztatsz-é, ha eljön egy alkonyon,
Küzdesz-é hiába reménytelen,
Küzdesz-é, ha jó e boldog vágy,
Lüktetsz-é, ha válladba mar esélytelen,
Lüktetsz-é, mint léttől száradt iszapágy,
Tartasz-é előadást üres katedrán,
Tartasz-é, mint szél madarat a légben,
Büntetsz-é, s leszel láncom kalitkán,
Büntetsz-é, mint nyomortörvény régen,
Hallgatsz-é sötét kövekkel illetett hangomon,
Hallgatsz-é csendet, mely csodával vonaglik,
Érzel-é hőt, mely csordul az betonon,
Érzel-é szerelmet, mely az égig áramlik,
Hiszel-é még a szépben,
Hiszel-é még az ázott égben,
Látsz-é reményt e búcsúképben,
Látsz-é könnyet az üres szemében,
Lehelsz-é álomfátylat párás szobámra,
Lehelsz-é ködfüggönyt napfényre,
Riadsz-é rémült örömkacajra,
Riadsz-é boldog önkényre,
Mulatsz-é rajtam, őszintén végre,
Mulatsz-é Táncod vetve, tombolva,
Tudod-é, mit teszel, mikor taszítod jégre,
Tudod-é, mit érez lelkem összeomolva?