Kopik az erdő smaragdruhája,
földön hűs pára terül,
halvány emlék csak a nyár izzása,
fákra színvarázs feszül.
Ahol selymes volt és zöld a fű,
illatos széna szárad,
napsugár arcán a múló derű,
megfakul, őszbe sápad.
Valami titkot súg a néma éj,
figyelj, a nyárnak vége,
ősz teríti rá rozsdaszőnyegét,
a fáradt nyári rétre.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése