Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust,
és rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok
A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet,
hogy ezt a szívnagyobbodást
ne gyógyítsd, inkább élvezd,
míg az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát,
levegőm úgyis általad veszem,
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már
a szívedre bilincselt szorítás,
cseréljünk helyet, és hagyd,
hogy a szíved az enyémben
a trónusán foglaljon helyet...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése