Te tudtad anyám, milyen nehéz lesz csupaszon, kúszva érkezni meg. Sötét csatorna résén szűkölni mocskosan, sírva. Te tudtad anyám! De te is önzőn vállaltad magadra ezt a poklot, hitted megadom neked a mennyet, és még boldog is voltál. Engem már akkor is makacsul vonzott a fény, én azt hittem angyalok várnak fehér ruhában. Esztelen siettem ebbe a világba.
Nyomtam, préseltem magam, ordítva csúsztam araszról-araszra. Mert élni akartam, élni és ha fáj, akkor is szeretni. Jöttem utolsónak. Őrült tigrisek, vad virágok között is megélni vágytam mélyet, és magasat. Csöndes álmodásban, kiságyam mélyén nem is sejtettem, nagy utazásra váltottál nekem jegyet. Te voltál nekem a piros állomás, és később a váltó zöldre váltott, kipirult lélekkel a serdülő állt ott, és szóltál indulnom kell. Irány, szabad. Szálltam, mint kismadár. Figyeltél el ne térjek, ha a pályán összekuszálódtak a sínek, mert hol gyorsan, hol lassan zakatolt füstös vonatkerekem. Majd sokára én is elkövettem az önzést. Tudod anyám, mint te. Magamért szültem, többször is, és jó volt a kis sárosoknak élni, mert selymessé tették lelkemet, csoda bélelte fészkemet. Közben a vonat robogva lejtőhöz érkezett. A selyemből mások darócot tekertek, elpazaroltam mennyi, de mennyi évemet! Te meg itt hagytál anyám! A világra csaltál és előre mentél a fénybe, hol a fehér ruhát angyalok viselik talán és nem felcserek. Én meg ezalatt alkonyba ballagó ég alá értem, és most lehetne már, de nem tudok festeni. Nem merek. Táncolni azt tudok. Magam. Táncolni, igen akár a sírig. Halálalagútján …egészen a fényig…, ki fogja kezemet?
2010. augusztus 26., csütörtök
Kedves Éva.
VálaszTörlésEz, egy igazán jó írás, Az ember végigbotorkálja a neki szánt utat, utódaiban él tovább, és az utolsó percig, nem kap választ kérdéseire.
Kafka írta: "Fiatal koromban, nem értettem, miért nem kapok választ kérdéseimre, ma már azt nem értem, hogy hogyan is kérdezhettem".
Tetszett.
gyuri