Sötét, elhagyott vasútállomás,
rideg szél gyűrött papírt terelget,
a névtábla lóg, nyikorog, rozsdás,
tétova árnyék áll a fal mellett.
rideg szél gyűrött papírt terelget,
a névtábla lóg, nyikorog, rozsdás,
tétova árnyék áll a fal mellett.
Egy vonat elmegy, utána fordul,
csak halvány, apró pont már a lámpa,
a zakatolás is egyre halkul,
a pad üres, és árva a rámpa.
a zakatolás is egyre halkul,
a pad üres, és árva a rámpa.
Magát elszánva a sínekre lép,
egy régi este képe bevillan,
volt hogy szerette ő az életét,
írta névjegyét, s hitt a világban.
egy régi este képe bevillan,
volt hogy szerette ő az életét,
írta névjegyét, s hitt a világban.
Tovább indul, nincs mire várnia,
a kétségeit, mi tombol benne,
az éj fekete szemébe mondja,
úgy, mintha tőle felmentést kérne.
a kétségeit, mi tombol benne,
az éj fekete szemébe mondja,
úgy, mintha tőle felmentést kérne.
A hangosbemondó szól recsegve,
..vágányra ...ből vonat érkezik,
egy fényes csillag szökik az égre,
s magába zárja mély kétségeit.
..vágányra ...ből vonat érkezik,
egy fényes csillag szökik az égre,
s magába zárja mély kétségeit.
A hangszóró szól, recsegve mondja:
a fény felé az utolsó vonat
...elment..
a fény felé az utolsó vonat
...elment..
Zs. emlékére
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése