Amikor ő átölelt minden megváltozott. A testem remegett, és minden vágyam az volt, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Csókolni akartam, és közben egyre erősebben húztam magamhoz. Azt kívántam, hogy soha ne engedjen el. A köztünk izzó erotikus feszültség letagadhatatlan volt!
Mellettem ül, a lábaim az ölében, épp masszírozza, közben csak néz. Nem nézek rá, de magamon érzem tekintete simogatását. Az arcom, a szám nézésével hosszasan elidőzik, aztán a nyakam következik és érzem, ahogy lejjebb és lejjebb csúsznak rajta a szemei, míg a mellkasomra nem tévednek. Szinte azzal megőrjít, ahogy nézi a melleim. Fogalmam sincs, mi járhat a fejében egész pontosan, de fantáziákat el tudok képzelni. Megfordítom a fejem, ez kizökkenti a gondolataiból és újra az arcomra tekint, mélyen a szemembe néz, aztán a számra és újra a szemembe.
Ehhez nem kellenek szavak, de hagyom, hadd szenvedjen. Újra végig néz, nincs olyan porcikája a testemnek, ahol nem siklik el a tekintete. Közelebb hajol és vár. Én is várok. Még közelebb hajol, ekkor már én is közeledek felé. A kezem a nyakára helyezem, a tarkóját simogatom. Pillanatokon belül enyémek az ajkai. Annyira leheletfinoman csókol, hogy meg kell nyalnom az ajkait, hogy elhiggyem, tényleg ott vannak. Az egész testemet elönti a melegség, de titkolom, ameddig csak tudom. Megfogja a hajam, ami a mellkasomon pihen, és kicsit úgy érzem, mintha közben a mellemhez érne, ami még inkább felizgat. Miközben megcsókolja a homlokom, az ajkaimba harapok, hiszen már tudom mi következik… a száját, egyre lejjebb érzem haladni a halántékomtól a nyakamig.
Egyre erősebben harapom az alsó ajkam, különben felnyögnék, amit még nem akarok. A fülemhez ér, és nagyon gyengéden, szétnyitja ajkait és megnyalja a fülcimpám, amitől minden önuralmam, elszáll, mintha elfújták volna, és egy sóhaj szakad fel a mellkasomból. Nem bírom tovább, viszonoznom kell, és megcsókolom, annyira szenvedélyesen, amennyire csak képes vagyok rá, miközben az agyam teljesen felmondja a szolgálatot és az ott fölöslegessé vált vér, elönti a testem. Már az ő ajkát harapom, a sajátom helyett, persze sokkal finomabban, mint az enyémmel tettem. Érzem a nyelvét a számban és az agyam, már csak arra képes, hogy olyan fantáziaképekkel bombázzon, mikor lehunyom a szemem, amiktől csak még jobban lángolni kezdek belül. Az arcomon minden egyes pontját érzem, ahol a borostája hozzám ér, vagy megszúr, de egyáltalán nem törődöm vele.
AKAROM. AKAROM. AKAROM. Minden porcikáját érezni, simogatni, csókolni és csókolni és csókolni. Egészen addig, míg nem bír magával a szenvedélytől, amit keltek benne. Megpuszilom az arcát és észrevétlenül, a füle felé csúszik a szám. Azt akarom, hogy annyira kívánjon, hogy ne bírjon magával, hogy elveszítse az eszét, hogy elöntse az a borzongás, ami engem. Abból, ahogy az ajkamhoz ér, ahogy végigsimítja a karom, érzem, hogy ő is akar engem, de úriember és észnél van és tud racionális maradni. Ez az egyik legjobb tulajdonsága, hiszen mindig erre vágytam. Ettől csak még nagyobb kihívás elérni, hogy végre hozzám érjen. Megnyalom a fülcimpáját, közben a tarkójától beletúrok a hajába. Talán követelőző vagyok. Végigcsókolom a nyakát, egészen addig, amíg a pólóhoz nem érek, próbálom lejjebb húzni és csókolni, míg engedi. A kezét a mellkasomra teszi és ezzel mintha lelassítani, eltolni és simogatni próbálna egyszerre. Elhúzódom, kissé kapkodom a levegőt és közben a szemébe nézek, ami nagyon remélem, hogy beszél helyettem és árulkodik a bennem égő máglyáról.
Lassan, alig észrevehetően csúsztatja lejjebb a kezét, míg a dekoltázsomhoz nem ér, amit egy kicsit, mintha lejjebb próbálna húzni, aztán némi önharc után, tovább mozdulnak az ujjai lefelé. Végighaladnak a melleim között, amikor újabb sóhaj szakad fel belőlem, aztán lélegzetvisszafojtva nézem, míg a derekamig nem érnek. Átölel, magához húz, időt adva mindkettőnknek. Ám én telhetetlenül újra azon veszem magam észre, hogy a nyakát csókolom. Megcsókol, érzem benne is a tüzet, végig simogat a gerincem mentén, majd a tarkómtól a hajamba túr, megmarkolja, szorít magához. Harcol. Aztán a másik kezével megsimogatja az arcom, a keze annyira közel kerül a számhoz, hogy képtelen vagyok megállni, hogy ne érintsem a számmal. Végigcsókolom az ujjait, miközben ő is egyre gyorsabban veszi a levegőt. A hüvelykujjával igyekszik visszatartani a szám, ami immár önálló életre kelt és nem hagyja, hogy leállítsák.
A számba veszem az ujját, finoman összezárom a fogaim, kihúzom az ujját, majd megismétlem. Végignyalom, megcsókolom újra, aztán a többi ujjával folytatom. Lélegzetvisszafojtva figyel, majd engem és talán még önmagát is meglepve, megemel és a következő pillanatban már széttett lábakkal ülök az ölében, és csókolom, ahol csak tudom, ahol enged, hogy hozzáérjek. A pólója alá nyúlok és végighúzom a körmeim a hátán, míg ő lejjebb mozdítja a jobb vállamon a felsőm pántját és megcsókol a kulcscsontomnál, aztán már a nyakamon érzem a nyelvét és mire a fülemhez ér, teljesen végem van. Már nem tudom, hol érintem éppen, csak egyre tovább hevülök. Egyszer csak azon kapom magam, hogy háton fekszem, széttárt lábakkal, ő fölöttem, és a mellkasom csókolja. Minden egyes szőrszál szúrását élvezi a vékony bőr a melleimnél. Megfogja a mellem. Lüktetnek az ereim. Megcsókolja a medencecsontom, végigcsókolja a hasam. Az összes ruháját le akarom venni, aztán a sajátjaimat is.
Nem érdekelnek a következmények, vagy, hogy bárki ránk nyithat. A keze ismét elég közel került az arcomhoz ahhoz, hogy a számba vegyem az ujjait. Halk sóhaj, aztán szapora levegővételek… és szaggatottan kér, hogy hagyjam abba, mert így sincs észnél. Hát hagyom, mire egyre lassabban csókolva és simogatva leáll, és mellém fekszik. Hátat fordítok neki, különben minden maradék erőm összeszedve sem bírom megállni, hogy ne kezdjem izgatni újra. Végigcsókolja a karom, a csuklómtól a vállamig, majd a hátam és a gerincoszlopomhoz érve a tarkóm felé halad, közben a hajamba túr. Nem bírom, mindenét akarom. Most akarom. Megfordulok és az összes tüzemet beletéve egy csókba, próbálom átadni, visszaadni, amit velem tett.
A combom simogatja, míg a folyamatosan kattog a fejemben, hogy: Gyerünk, érj már a lábaim közé, akkor én is megérinthetlek. Aztán végigsimít végre a lábaim közt, én szinte nyögni szeretnék, de harapom az ajkaim, illetve néha az ő ajkát, nem tudom már, hol vannak a határaink, csak a ruha emlékeztet újra és újra, annyira útban van. Átteszem a derekán az egyik lábam, és már rajta ülök, miközben feljebb húzom a pólóját, és lejjebb hajolok, hogy megcsókoljam a nyakát. Ekkor a hasa, hozzáér az enyémhez, amin szintén felcsúszott a ruha… még inkább beindít. De lassítok, ahogy ő is egyre lassabban csókol, majd lejjebb csúszom és végigcsókolom a hasát, ott ahol véget ér a szabadon hagyott felület és ahol kezdődik a nadrág. Halkan közli, hogy vállaljam a következményeket és visszahúz magára, majd újra, egyre szenvedélyesebben csókol ott ahol ér, erősen szorít, majd a hátamra fektet, ismét ő van fölöttem és a fejemnél az ágyhoz szorítja a csuklómat, mozdulni sem tudok és egyre több sóhaj tör fel belőlem, egyre gyakrabban. Hideg, meleg, kellemes, kellemetlen, borzongás, bizsergés és leírhatatlan fájdalom volt, amit éreztem és minden porcikám kívánta… érezni ŐT érezni mindenhol és érezni mindenét…
…és ekkor… telefoncsörgés. Hazaindul. Egy utolsó ölelés és legalább egy óra intenzív szenvedés, míg lecsillapodott a testem és el tudtam aludni. Nélküle.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése